Lefőtt a kávé, Frédi!
9Remélem, sokan emlékeznek arra a jelenetre a Flintstone-családból, amikor Frédi az ajtón kívülre akarja tessékelni a tigrist, de végül a háziállat az ablakon visszaugrik és a gazdi kerül a kertbe. Minden okunk megvan az örömre, mert Manfred Weber bebizonyította, hogy a mesék néha valóra válnak.
Röviden: Manfred Weber nem lesz bizottsági elnök. Ezt mi ugyan sejtjük már egy ideje, csak ő eddig még nem akarta tudomásul venni. A zöldek, anarchisták és libsik, akikre annyira számított, csütörtökön ajtót mutattak neki és közölték: akkor sem támogatják a megválasztását, ha az uniós országok vezetőiből álló Európai Tanács esetleg mégis őt jelöli. Nehéz napok jönnek niederhatzkofeni dél-bajor villában.
Persze, Weber tényleg nem való a posztra. Sőt a legelegánsabb az lenne, ha az EPP frakcióvezetői posztjáról is lemondana, hiszen minden lehetséges verembe beleesett, amibe egy vezető tisztségre aspiráló gyakorló politikus csak beleeshet. De a dolog úgy áll, hogy mindegyiket saját maga ásta.
Először is lopott és lebukott: saját honlapja nemlétező fordítására könyvelt el euróezreket, és az önmagától való irodabérlés jövedelmező üzletágára is rátalált, utána viszont mindent nagyon bénán csinált. Nagyjából ez történik, ha egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő beteget a hatalom közelébe engednek, aki nem ismeri fel a saját korlátait ellenben bármikor képes vérszemet kapni.
Másodszor, teljesen rosszul mérte fel, hogy kiben bízhat. Hiába nyomkodta a renitens néppártiak fejét a vécébe ősszel a Sargentini-jelentés szavazása előtt a komcsik és a libsik kedvéért, legkedvesebb barátai most simán faképnél hagyták. Ezt hívják ugye reálpolitikának.
Harmadszor: bangónézott. Vagyis tulajdonképpen Manfred Weber előbb volt Bangóné, mint a név valódi tulajdonosa, csak ő patkányozás helyett azt találta mondani, hogy a magyarok szavazataival nem is akar bizottsági elnök lenni. Sajnos, azt még egy kisgyerek is tudja, hogy nem szerencsés felrúgni azokat, akikkel egy csapatban akarok játszani.
És ez át is vezet minket Weber legsúlyosabb hibájához: a bomlasztáshoz és az identitásáruláshoz. A spitzenkandidat ugyanis egyáltalán nem törekedett arra, hogy a Néppárt egységét és klasszikus irányvonalát megőrizze, holott egy politikai vezető egyik eredendő feladata ez volna. Engedte, hogy olyanok fújják a Passzátszelet, akik előbb valók Verhofstadt nyakkendőjére pöttnyek, mint Európa legnagyobb pártcsaládjába. A Benelux államok és Svédország csak névleg kereszténydemokratái, az országukat a gazdasági csőd szélére navigáló görög liberális-konzervatív torzók, a saját országukban még a parlamentbe is bejutni képtelen bolgár „demokraták”, és még sorolhatnánk. Közben az egyetlen olyan pártot vegzálta, amelyik minden öt évben konstansan 12-14 mandátumot hozott a közösbe, amelyik szakadékot ásott a polgári értékrend és a liberális káosz közé, és amelyiknek a vezetője volt az utolsó, akit halála előtt Helmut Kohl még magához hivatott a hivatalban lévő politikusok közül.
Az, hogy Manfred Weber nem igazán ért a politikához, nem csoda: az európai parlament elfekvőjében az ilyesfajta hivatástól könnyen elszokik az ember. A baj csak az, hogy az európai közösség előtt ebben a ciklusban olyan feladatok állnak, amikhez egy bizottsági elnöknek nem lesz elég féljózanon bólogatni és a közös európai megoldást a pohár alján keresve semmitteni öt évig.
Sok jobboldali szavazó kéri számon a Fideszt most azért, mert nem lép ki az ilyen Manfred Weberek miatt egyre inkább eltorzuló Néppártból. Csakhogy most az a feladat, hogy a kontinenst valahogy megállítsuk a szakadék felé sodródástól, ebben a munkában pedig nem engedhetjük el a jobb kezét annak, akit a láncban a baloldalán álló öngyilkosjelöltek lefelé húznak, mert az magával rántana mindent. Az európai közvéleményt a Néppártból még mindig hatékonyabban lehet tematizálni, mint azon kívül, hiszen ennek a pártcsaládnak a tagjai voltak azok, akik a térséget az előző évszázad végére erőssé tették. A listán ott van, sőt nagyon előkelő helyen van a harminc éve ikonikus beszédet mondó magyar miniszterelnök, egyáltalán nincsen viszont rajta Manfred Weber. Éppen ezért, ha választani kell, ő az, akit a házat a szakadék fölött tartó láncolatból ki kell állítani. Aztán szépen sorban, a háttérben megbújó, hozzá hasonlóakat.
2019-06-21 @ 06:40
Ezzel az erővel néppárti frakcióvezetőnek is alkalmatlan, de gondolom az volt a deal, hogy legalább annak válasszák meg, mert az már a liberális irányváltás teljes kudarcának beismerése lett volna, ha teljesen lenullázzák ezt a globalocsicska webert. Sajnos most macronék jönnek, mutogathatnak majd a néppártra, hogy nincs egy normális jelöltjük. A néppárti libsi ügynökök feladata pont ez, hogy kilúgozzák a néppártot, így az eredeti jobboldali szavazótábor lemorzsolódjon (menjenek a nácinak, populistának stb. bélyegzett jobbos táborba, pl. salvini, afd, lepen…), a libbalos agymenésekre fogékony néppártiak meg úgyis könnyen átrándulnak a macron, verhofstadt, timmermans féle vonalba. Így a jobbközépet kicsinálták, marad a ‘cenrtristának’ hazudott szélliberális tömb, amelynek faladata ejrópát a globalogazdi kezére játszani.
2019-06-21 @ 07:00
Ismert mondás, hogy a kibicnek semmi nem drága!
Remélhetőleg a józan és a hazájukat, nemzetüket szerető kormányfők és a konzervatív EU-s képviselők szívvel és kitartással, a választói felhatalmazással élve, mindent megtesznek szuverén államaik megtartásáért.
Sok sikert, mert ez harc lesz és remélhetőleg nem a végső!
2019-06-21 @ 08:02
Le bizony!
Az Európai Tanácsban a tagállamok vezetőinek végre leesett, hogy a csúcsjelölti rendszer egy lassú puccs eszköze, amelyben az ő hatalmukat, jogköreiket, államaik szuverenitását akarják háttérben levő körök elvonni, korlátozni és azokkal a birodalmi álmaikat kiteljesítve Európát eltörölni. Ráadásul pofátlanul ezt velük akarták/akarják megszavaztatni!
Weber, aki egy német tartományi hivatalnoki szintű képességekkel rendelkezik, valójában csak egy eszköz lett volna, mellette még ott van Timmermans (aki Sorossal tárgyalja meg az EU problémáit) és Verhofstadt (aki az EP legkeményebb lobbistája abból származó komoly jövedelemmel, mert az EP-ben nem korrupció van hanem lobbizás!) akiket nem kávéval búcsúztatnék hanem büntetőeljárással (sok más képviselővel együtt!)!
A Tanácsnak most kell észnél lenni és jól dönteni, és azokra a posztokra megfelelő személyeket választani, akik az EU érdekeit képviselik az EU 500 milliónyi polgárát szolgálva!
És még valamit, a választáson az EPP egyetlen képviselője sem indult egyetlen tagállamban sem, csak a tagpártok jelöltjei a saját államukban. Akkor miért állítja bárki is hogy az EPP szerezte a legtöbb szavazatot amikor egyet sem szerzett, illetve pont ennyit a többi pártcsoport is, hiszen egyetlen választó sem adott rájuk szavazatot, és fogadom egyetlen párt sem kérdezte meg a választóit (nem a tagságát, választóit) arról, hogy melyik pártcsoporthoz csatlakozzon! Ennyit az EP demokrácia alapjáról, amire a lassú hatalomátvételi terveiket építették a dumájukkal és amit teljesen nem fognak feladni most sem, csak ejtik a teherré vált figurákat.
2019-06-21 @ 08:31
Weber kárvolt igy ugrálni, aljasul viselkedtél a magyar kormánnyal szemben, most bekaphattad de ez még nem minden, amit fogsz a parlamentben javasolni, a V4-ek és még a többiek is mindég ellened fognak szavazni. Ugyhogy nyugodtan mehetsz Dohllal sétálni mert nincs több esélyetek.
2019-06-21 @ 08:37
Legalább megtanulta a takonygerinc, hogy Orbán sokkal erősebb mint ő. Coki.
2019-06-21 @ 12:53
Mit ne mondjunk, Orbán tényleg egy politikai zseni, ahogy ezt a majmot leiskolázta. Persze eredendő hülyeség iskolapéldája volt, amit Manfrédunk művelt, hisz azoknak a kegyét kereste, akiknek már eleve megvolt a jelöltjük. Arra gondolni, hogy majd kidobják a véresszájú Timmermanst és a Fogmanó helyett majd az ő házatlancsiga sima modorát fogják többen preferálni, eleve nem vallott sok észre. De ahogy OV eljátszotta a kint is vagyok, bent is vagyok – mókát, az nem semmi. Hisz mi akadálya, hogy belső vitákban hangját érvényesítse a Fidesz, de fontos dolgokban Salviniékkal szavazzon? S ahogy profi módon le szokta OV szalámizni az ellenfeleket, még akár vissza is téríthető a Néppárt az eredeti keresztény-európai vonalra. Hisz ha kint állnánk a partvonalon túl, ülve a szégyenpadon, sokkal kevesebb lenne a beleszólási lehetőségünk.
Hát, Manfréd, Te nagy hülye vagy. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Orbán taktikai zsenialitásával egyesítve sok mindent elérhettél volna, így meg még ebben a nyugati félkegyelmű politikusok elfekvőben is sikerült kivívnod a legidiótábban megbukott kétes rangját…
2019-06-21 @ 13:46
” ha választani kell, ő az, akit a házat a szakadék fölött tartó láncolatból ki kell állítani. Aztán szépen sorban, a háttérben megbújó, hozzá hasonlóakat.”
Mindez,nagyon szép.
Azonban a láncolat többi tagja is tudja,hogy kiket kell kilódítani? Tekintsünk el a tegnapi értekezlettől,ahol sikerült megállapodni,hogy ismét összeülnek. Volt már ebben az únióban a ruszkik ránk kényszerített embargójától eltekintve,valami ütős és európai megoldás? Sajnos azt látom,hogy sem gazdasági válságkezeléskor,sem a migráns válságkezelésekor semmi értékelhetőt nem hozott létre ez a sóhivatal.
És nem is értem,hogy miért vagyunk még mindig tagok?
Ugye,mindenki emlékszik hogyan kerültünk be? És kik is voltak,akik a sápot szedték ez alkalommal is?
2019-06-21 @ 18:57
De nem házállat nem tigris volt, hanem dinó!
Máskülönben nem nagyon vitatkozom a leírtakkal, csak árnyalatokban különbözik a saját véleményemtől.
2019-06-22 @ 04:26
Kardfogú tigrisnek nézett ki,s nem dinónak. Dínó a kutya volt.