A feminizmus fonákja

14
Régi, de annál undorítóbb trükk, hogy az egyszeri vendéglátós a koszos, használt abroszokat mosás helyett egy egyszerű mozdulattal megfordítja. A szín, a minta rendben, a foltok nem látszanak, de ha tudnánk, hogy mi történt, enni azért nem ennénk róla. A fonákjára fordított feminizmus is pont ilyen.

Az idea jeles hazai képviselője Gyurcsány Ferenc, aki most rájött arra, hogy a nőkkel szavazatokat szerezhet magának. Van annyira oktondi, hogy ezt meg is osztja a plénummal.

“Nem lehet nem észrevenni, nem csak nálunk, szerte a világon iszonyatos erővel végre jönnek a nők. A Klára sikere mögött ez ott van, kár lenne tagadni, és azt gondoltam, hogy ha a Klára mutatja be (Kálmán Olgát), akkor erősíti azt az érzést mindenkiben, hogy a DK ezt érti.”

– fogalmazott a minap az ATV stúdiójában, aztán hétfőn közösségi oldalán egy Olgáról és Kláráról készült kép mellé írt szövegben egyből bizonyította is, hogy nem, nem érti.

“Nincs rendben, hogy alig találunk ma nőket a magyar politikában. A változás itt se fog magától menni. Idén végre két olyan nőt is tudtunk és tudunk ajánlani nektek, kiknek rátermettségéhez, felkészültségéhez nem férhet kétség. Merj nőket választani képviselőnek, vezetőnek, és velük együtt nyugodtabb, és igazabb lesz a világ:)”

Feri figyelmét nyilvánvalóan elkerülték az ellenzéki barátok közt előző részei, amikor a bátor baloldali szavazók által megválasztott nők – Szél Bernadett, Bangóné Borbély Ildikó, Kunhalmi Ágnes, Szabó Tímea, Vadai Ágnes -, és a nem megválasztott, de előre tolt nők (Nagy Blanka) nyugodtabbá és igazabbá tették a világot. Vagyis pont nem, de sietve le is szögezném, nem azért mert nők, hanem azért, mert nemtől függetlenül ostobák. A kitűnés és a föltűnés közötti igekötőnyi különbséget nem sikerült megfejteniük, miközben a női princípiumot a rémes és kontraproduktív hisztivel azonosították.

Az egész jelenség maradéktalanul kimerítette a nők lealacsonyításának fogalmát, ahogy Gyurcsányék mostani akciója is hasonlóan soviniszta. Érdemes figyelni a bejegyzésben az “idén végre” fordulatot: mintha eddig a nők nem lettek volna ott alternatívaként, hanem most csodálatos módon kerültek volna elő egy másik bolygóról. A nőiség lábbal tiprása, hogy Gyurcsány most is csak kommunikációs trükknek használja őket. Amíg régen még az öregecskedő feleségek lecseréléséről értekezett, most észrevette, hogy a szavazatot hoznak, nem mellesleg pedig a szoknyájuk mögé is el lehet bújni, ha lejárattad magad az egész óperenciás világ előtt. Közben felesége, Dobrev Klára meg arról értekezik, hogy az európai parlamentben egy olyan frakcióban ül, ahol a képviselők 40 százaléka nő, mert ez – mint írja – “így normális”. Kár, hogy a valóban normális emberek nem azt várják el, hogy a képviselők akárhány százaléka nő legyen, hanem, hogy értsen a munkájához, vagy legyen fogalma az őt körül vevő világról…

Mivel Gyurcsány Ferencéktől több hónapnyi, sőt, évnyi álfeminista kampány következik, fontos, hogy tisztába tegyük: bármit is állít a DK, a nők és a férfiak társadalmi értéke között nincsen különbség. Ha bizonyos pozíciókhoz elég lenne az, hogy az ember éppenséggel nőnek született, akkor biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb alulképzett, hozzánemértő kékharisnyák irányítanák a világot. Csakhogy hál’ Istennek normális esetben egyelőre olyan dolgok is számítanak, mint a tudás meg a tehetség. Ezeket pedig továbbra sem lehet jogokkal és kiváltságokkal pótolni. “A változás itt se magától fog végbe menni” – áll a bejegyzésben, tehát a lényeg szerinte, hogy ebbe is deus ex machina be kell avatkozni, dacára a világ mindenféle törvényének. A jelenség a kommunizmusból is ismerős lehet, amikor mikor a “tehetséges gyerekeknek” előre lépésként a községi párttitkárság után egyenes út vezetett a Lenin Intézetbe, és nem azért mert birtokában volt bizonyos képességeknek…

Feri állításával ellentétben ráadásul az igazság az, hogy igenis vannak nők a politikában. Többszörösen harcedzett, tapasztalt, acélos és nem mellesleg a nőiségükből nem eszközt kovácsoló, hanem arra lehetőségként tekintő, szaktudásukkal és rátermettségükkel bizonyító nők. Mondanom sem kell, hogy főként a jobboldalon, csakhogy, ők nem érnek rá hangoskodni, mert éppen dolgoznak. Nem látszanak annyira, mint sipítozó társaik, de ezzel tisztábban képviselik a feminizmus – ha már ennyire ragaszkodunk  hozzá – céljait. Nem úgy akarják eltüntetni a különbségeket, hogy közben újra és újra felhívják rá a figyelmet.

Természetesen lehet meríteni abból a politikában és mindenhol máshol is, hogy nőnek születtünk, mert számos kérdést a Gondviselő teremtése nyomán más szemszögből közelítünk meg. De még egyszer: az, hogy kinek mi a neme, csupán lehetőség az értékteremtésre, nem önmagáért való érték. Valamiféle kényszer vagy kvóta alapján pozíciókat adni a nőknek pontosan ugyanolyan, mint ordenáré módon letapizni őket egy szórakozóhelyen, és nem mellesleg hazugság is. Könnyített versenyben ugyanis csak hamis eredményeket lehet elérni. Gyurcsányék mondjuk ebben a legnagyobb szakértők.

Facebook hozzászólás