Rémálom

Emlékeznek arra az internetes horrorlényre amely tavaly futótűzként terjedve gyerekek százezreire hozott frászt a világhálón? Mit ad Isten, a szörnyeteget éppen Momónak hívták, de mivel egy ilyen nevű jelenségből Magyarországnak jutott egy saját, külön bejáratú, én mindig a Momentumra asszociáltam. Cseh Katalin most bebizonyította, hogy nem csak a név hasonló.

Szia, Momo vagyok, három éve meghaltam, elütött egy autó. Ha nem akarod, hogy ma éjfélkor ott álljak a szobádban, az ágyad mellett, és nézzem, ahogy alszol, akkor küldd tovább ezt a levelet 15 ismerősödnek. Nem hiszel nekem?

– ez volt az eredeti üzenet, ami úgy tűnt fel a közvéleménynek, hogy a jelenség egy argentin kislányt tragikus módon az öngyilkosságba hajszolt. Vagyis, ez a förmedvény közvetett módon, de megölt egy gyereket. Momo először a ritkábban használt közösségi üzenetküldőkön, a Whatsappon, majd később a mainstream Instagramon és a Facebookon is megjelent. Utóbbin a minap egy másik fekete hajú penészvirág is portyázott.

Szia, MoMo vagyok, ha nem akarod, hogy ma éjfélkor ott álljak a szobádban, az ágyad mellett, akkor utalj pénzt a Planned Parenthood nevű gyerekgyilkos abortuszmozgalomnak és küldd tovább ezt a levelet 15 ismerősödnek. Nem hiszel nekem?

Cseh Katalin persze nem ezt írta a követőinek, de az adománygyűjtő szöveg tulajdonképpen így is hangozhatott volna.

Születésnapra azért gyűjteni, hogy más ne születhessen meg, körülbelül ugyanez a kategória.

Lehetnénk megértőek, gondolhatnánk, hogy Cseh Katalin nem tudja, kinek is gyűjt. Feltételezhetnénk, hogy a sunyi tekintetű kis köreiben senkinek sincs fogalma arról: a Planned Parenthood nevű szervezet egy a megölt magzatok szerveivel és testrészeivel kereskedő halálklinika, de szerintem itt most már minden jóindulat fölösleges. Cseh Katalin ugyanis egészen biztosan meggyőződésből irányítja gyilkosokhoz a követőit, ezért pedig ő és az egész pártja sehová nem való, kizárólag a politika és az emberiség szemétdombjára. Miután portálunk megírta, hogy a rendkívül tájékozatlan, ámde irracionálisan magabízó nyafka hová is tarhálná a megvezetett követők forintjait, Cseh Katka teljesen kiakadt és a Facebookon válaszolt.

„Egy dolgot azonban üzenek a Pesti Srácoknak: a közösségi adománygyűjtés nem „tarhálás”, ahogyan Ők hívják, hanem az egyik legátláthatóbb és legdemokratikusabb módja, hogy állampolgárok önkéntes adományait fontos közéleti célok fordítására ösztönözzük.”

Ebből kiderült, hogy Katika semennyire nem érti, mi a gond a gyűjtéssel. Segítünk: nem, nem önmagában az, ha az ember valamely szervezetnek, és számára fontos ügyet képviselő egyesületnek pénzt kalapol. A probléma azzal van, hogy a Planned Parenthood vállalhatatlan nézeteket képvisel.

Igazi komcsi tempó ez a Momentumtól, de egy botmixerezést propagáló kuruzslótól ne is várjunk mást.

Momo és MoMo: előbbi a kiskorúak agyát mossa, utóbbi pedig a nagykorú fiatalokat veszi célba. A gyerekekkel ellentétben azonban bennünk legalább már kialakult az önvédelmi reflex. Hiába hirdeti magát a Momentum progresszívnak, és a jövő pártjának, nőként és harmincéves Y generációsként sem szavaznék soha az újracsomagolt kommunizmusra, amelyik az „Ez az én testem” jelmondat égisze alatt most a nőket (is) használja politikai haszonszerzésre. Mert sokan vagyunk, akiknek az „Ez az én testem” mondat éppen a másokért való feltétlen áldozatvállalás jelképe és akik szüleink révén tudjuk, hogy a Momentum által fiatalosnak mutatott értékek egyszer már tönkretették a világot. A szocializmust éppen az a szélsőséges és következetlen abortuszpolitika jellemezte, amely alatt korlátlan mennyiségben hajtottak végre legális és illegális magzatelhajtásokat Magyarországon (mindez ötmillió magzat életébe került). A kommunizmus világviszonylatban százmillió áldozatot követelt, az abortusz most csak évente ötven-hatvan milliót, de mindkettőt a mai napig csak becsülni lehet.

A kettő között akkor vajon mi is a különbség?