Olaszországban utoljára 2016-ban jártam. A migrációs válság a csúcson volt, amikor szeptemberben megérkeztünk Nápolyba, az újdonsült európai rémálom (egyik) főterére. Emlékszem, milyen körültekintően foglaltam szállást: két nő egyedül egy idegen városban… Meg voltam győződve, hogy a legjobb, ha szó szerint a legforgalmasabb csomópont közelében lakunk. És ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Nem csak nekünk […]
„Ebbe az országba ne szülj gyereket. Milyen jövője lesz egy ilyen világon?” – anyai nagyapám sokszor ezt mondogatta anyámnak még a kommunizmus idején, jóval azelőtt, hogy én megszülettem. Lehet, hogy itt kezdődött el az, ami miatt sokáig keserédes ünnep volt nekem az anyák napja. Mert mégis lettem, de az anyám sosem volt igazán az anyám. […]
Azt szokták mondani, hogy a hibákat csak egyszer lehet hibának nevezni. Ha egy hibát kétszer elkövetünk, az másodjára már nem más, mint döntés. Képzeljünk el egy párhuzamos univerzumot. Egy olyan világot, ahol Bangóné Borbély Ildikó élete eddig legrosszabb napjának reggelén bal lábbal kel ki az ágyból. Fájós torokra és menstruációs görcsökre ébred, majd a konyhába […]
Van abban valami keserédes romantika, hogy május elsejei programját a Jobbik tette közzé elsőként. Az ellenzéki pártoknak leggyakrabban azt vetik a szemükre még saját szavazóik is, hogy ha egy választást képesek lennének megnyerni, a kormányzással már meggyűlne a bajuk. Azt sem tudnák eldönteni, ki menjen be előbb az ajtón, nem hogy azt, ki üljön az […]