Azt, hogy Gyurcsány Ferenc klinikai eset, régóta tudjuk. Az egyre vadabb eszmefuttatásai viszont mostanra elértek egy olyan plafont, amit nem kellene áttörni. Esettanulmánynak mondjuk remek. Elindultak egy úton, ahol már nem lehet beismerni önnön elmebajukat, mert azt a meghasonlást muszáj ösztönösen elkerülni. Ettől persze csak egyre mélyebbre mennek benne, mígnem teljesen elérik az alját. Ferinél már jól […]
Nem szeretem beleártani magam mások dolgába. Kihallgatni mások beszélgetéseit pláne nem, pedig bizonyos, hogy az ember például tömegközlekedési eszközökön hasznosabb tapasztalatokkal gazdagodhat az istenadta nép véleményéről, mintha kiolvasna tíz közvélemény-kutatást. Történt, hogy az 1-es villamoson önhibámon kívül az alábbi, két dicsőségben elaggott, tisztes államférfi között váltott beszélgetésnek lettem fültanúja – a tepsiépségünk kedvéért, csak a releváns részt idézem ide: – Hát […]
Gyónom a mindenható Istennek, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Melyek között legnagyobb a mulasztás. Ezt már csak magam teszem hozzá a hétfői eseményeken gondolkodva. Világiasan szólva, az ember nem azt bánja a legjobban, amit megtett, hanem amit nem tett meg. Magyarország történetének eddigi legnagyobb ipari katasztrófája 10 ember életét követelte […]
Én igazán, nagyon utáltam a hétfőket. A patájától a szarva tetejéig, de nem azért, mint az átlag, hanem mert hétfőnként úszni kellett. A szüleim kérlelhetetlenek voltak, de az edzőm, Judit néni biztatott: „Fokhagyma, te itt megerősödsz, egy-két év és stramm leszel”. Egy-két év? Le kellett ülnöm a párás medencetérben egy székre… egy-két év. Év. Aztán hat lett belőle. Kitartóan és elhivatottan utáltam úszni, […]