Columbo felesége

12
Columbo feleségéről 13 évig vártuk tűkön ülve az apró kis tudásmorzsákat. Erről a különleges asszonyról mégis talán annyit, ha tudhatunk, hogy szereti a szappanoperákat, borzasztó a főztje, mindig ellop egy hamutartót az éttermekből és férjét viszonylag gyakran hívja telefonon.

Például sajtótájékoztató közben. Ilyenkor zavart házastársa kissé kellemetlenül totyorogva kinyomja a hívást, majd azt hazudja, hogy Angela Merkel kereste. A kényszeredetten nevetgélő rangos szónoktársak közben nem tudják, hogy a szekunder szégyenérzet vagy a szánakozás ült-e ki jobban az arcukra 

Kíváncsi lennék, hogy állna az Európai Bizottság elnökének egy ballonkabát, médiaszereplései ugyanis mostanában inkább a világhírű krimisorozat részeire hasonlítanak, mintsem a politika műfajára. Az állítólagos feleség emlegetését tekintve legalábbis, biztosan.

Azt, hogy Juncker megzakkant, lassan mindenki tudja: az újságírók gyakran fogadásokat kötnek, hogy egy-egy uniós csúcson melyik főméltóság fejére ad tockost egy összetekert papírköteggel, kinek a hajába ragaszt rágógumit az üdvőzlő ölelés közben, vagy kinek a fülébe nyal bele a puszinál. Összeszorított fogakkal izgulunk, hogy megtalálja-e az ajtót a magyar miniszterelnök segítsége nélkül, hány fokot hagy ki véletlenül a lépcsőn, vagy sikerül-e arccal a beszédek felé fordulnia. Ám ezekre mind számítunk és meg is értjük. Nehéz munka az Európai Bizottság elnökének lenni, előfordul, hogy előző este, sőt még aznap reggel is be kell isiászozni, hogy az ember bírja.

 

Új keletű mutatvány viszont a rendszeresen, sajtótájékoztatók kellős közepén érkező titokzatos telefonhívás a feleségtől. 

Jean-Claude Juncker 2017-ben a szlovák miniszterelnökkel tartott beszédet, miközben a feleségének halaszthatatlan közölnivalója akadt. Az Európai Bizottság elnöke bár a hívást kinyomta, de szinte reflexből osztotta meg a hallgatósággal, hogy a neje hívta. Az úgysem gyanús.

Csakhogy legutóbb, éppen hétfőn ugyanez a jelenet zajlott: Juncker zsebében az Európai Unió és az Arab-Liga csúcstalálkozójának záróeseményén csörrent meg hangosan az öreg Nokia. Az Európai Bizottság első embere ezúttal nem nyomta ki: félig a mikrofonba sustorogva vette fel a telefont. “Meg kell állnunk egy pillanatra, különben nem tágít”– magyarázkodott. Hiába, uniós, avagy világpolitika ide vagy oda, ha a feleség hív, fel kell venni. Columbo is mindig felvette, persze, nála sosem lehetett tudni, hogy tényleg a felesége hívja-e, vagy csak egy rejtőzködő bűnözőt akar kiugrasztani a bokorból történeteivel. De ha elhisszük, hogy még egy ilyen zseniális nyomozó is megbecsülte szerető hitvese tanácsait és hívásait, tiszteletlenség lenne azt gondolni, hogy egy életrevaló brüsszeli politikus kevésbé lenne bölcs.

Isiászosabb napokon meg jobb is, ha ez a “feleség” gondosan odafigyel, miket beszél nyilvánosan a férje, és ha kell, a kritikus pillanatokban odacsörög. Nehogy a végén még kárba menjen az a sok lobbivacsora, amit főzött. 

Facebook hozzászólás