Álszentség, jogvédő a neved

Nyolc hónap alatt az anyaméhben szinte teljesen életképessé fejlődik egy emberi lény. Nyolc hónap alatt a Föld valamivel több mint 632 millió kilométert tesz meg a Nap körül. Nyolc hónap mégsem volt elég a TASZ-nak, és az „ENSZ Emberi Jogi Intézményének”, hogy posványos lelkük legmélyének felöklendezése és egy politikai bunkósbot kifaragása helyett valódi jogvédő munkát végezzenek.

A pokolba vezető utat álszentséggel egyengetik, annak élő kövei pedig a magyarországi álcivil-áljogvédő Társaság az Szabadságjogokért nevű szervezet tagjai. Ez a jog, közélet és politika határán egyensúlyozó gittegylet többször bizonyította már, hogy semmi köze ahhoz, ami a nevében foglaltatik. Az utcai tüntetések fenegyerekeit, rongálóit előszeretettel védő és képző TASZ nem több Soros György feltartott ujjánál.

Kinek az érdeke?

 

A napokban több balliberális pánikportál és faltól falig száguldó mocsárexpressz is kiemelt hírként kezelte, hogy a Baranya megyei önkormányzat fenntartásában működő mozsgói szociális otthonban többször is bántalmaztak, megütöttek, megaláztak védekezésre képtelen, mentális fogyatékkal élő embereket. A rémhírek szerint az is előfordul, hogy fürdetéskor először egy seprűvel tisztítják le a gondozottakat. A TASZ-hoz egy – természetesen – neve elhallgatását kérő informátor tett bejelentést és a szervezethez elvileg több mobiltelefonos felvétel is eljutott, amit aztán továbbadtak az ombudsmannak. A bejelentésben közben igazi apokaliptikus állapotokat írtak le a központról: a betegek matracok nélküli ágyakban, lemezeken alszanak, a gondozók erőszakosak velük, alig kapnak enni és fulladásos vagy fertőzés okozta halálesetek is előfordulnak.

Az Alapvető Jogok Biztosa nem tudta bizonyítani a vádakat. Szúrópróba-szerű vizsgálaton alapuló jelentésükben megállapítják, hogy a mozsgói otthon, mind személyi, mind tárgyi feltételekben stabil, rendezett, otthonos környezetet biztosít a gondozottaknak. Az ágyakon is van matrac és fulladásban sem halnak meg rendszeresen a gondozottak, akik a jelentés szerint nyitottak és érdeklődőek. Én eddig úgy tudtam, hogy akiket a mindennapokban folyamatos bántalmazás és megaláztatás ér, azok az esetek többségében introvertálttá, elszigeteltté válnak. De a vizsgálati anyag nem csak ezekből a sebekből vérzik. A jelentésben azt ugyan leírják, hogy az ombudsman munkatársai beazonosították a fizikai visszaélésről szóló felvételeken szereplő helyszíneket, a gondozottakat és az otthon dolgozóit azonban saját bevallásuk szerint nem ismerték fel, így sem megerősíteni, sem kizárni nem tudják, hogy valóban történt bántalmazás.

És akkor itt álljunk meg egy percre, vegyünk egy nagy levegőt, mert most ugrunk egy nagyot a jog elefántcsonttornyából a politika kénköves poklába.

Miért most?

 

Az ombudsman a vizsgálatot 2018. augusztus 15-én folytatta le a helyszínen, vagyis a TASZ-nak még ez előtt kellett bejelentést tennie. Az Alapvető Jogok Biztosa csak két hete hozta nyilvánosságra az eredményeket, azaz nyolc teljes hónapig a TASZ és az ombudsman is hallgatott arról, hogy egy állítólagos felvételen sérült, gondozásra szoruló embereket bántalmaznak. Senkinek a vizsgálódók közül eszébe sem jutott megmutatni a náluk lévő felvételeket a gondozóknak és az intézmény vezetőinek, hátha felismerik azokat, akik állítólag bűncselekményt követtek el. Miért? Mert nem is akarták, hogy kiderüljön, valóban történt-e ilyen. A TASZ-nak pontosan tudnia kellett, hogy az ombudsman hosszadalmas vizsgálata nem jelent gyors megoldást, amit az eset egyébként igényelt volna, mégis ezt az utat választották. A lényeg az volt, hogy lehetőleg ne nyáron, a politikai uborkaszezonban, hanem a megfelelő időben, az ep-kampányban lehessen körbeturnézni az ATV-t a továbbra is bizonyítatlan vádakkal meg azzal az általános következtetéssel, hogy „a probléma rendszerszintű”. Ami ugye liberális jogvédőről magyarra fordítva annyit jelent, hogy „azért, mert Orbán Viktor”.

Szegi Péter, a TASZ jogi munkatársa éppen az ATV-ben mentegetőzött azzal, hogy azért nem tettek feljelentést, mert így tudták biztosítani a panaszokat hozzájuk benyújtó forrásuk névtelenségét, ami tulajdonképpen csak még egy bizonyíték arra, hogy ezeket az embereket egyáltalán nem érdekli a fogyatékos emberek sorsa. Az ombudsman munkatársait pedig – akik szintén tudatában voltak a bűncselekmény gyanújának – törvény kötelezi arra, hogy ilyen esetekben büntetőeljárást kezdeményezzenek, mégsem tették meg.

Kit védenek?

 

Könnyen lehet, hogy az alapjogi biztos jelentését szándékosan tartották vissza. Történt már ilyen: a Magyar Nemzet 2014-ben hozott nyilvánosságra egy levelezést a TASZ általuk korábbi „droglobbistaként és az SZDSZ kábítószerügyi szakértőjeként” emlegetett munkatársa, valamint az ombudsmani hivatal egyik főosztályvezetője között. Az alapjogi biztos munkatársa, Borza Beáta és a TASZ-os Sárosi Péter ebben arról egyeztet, hogy a hivatal józsefvárosi önkormányzatot elmarasztaló jelentését ne annak elkészültekor, vagyis májusban hozza nyilvánosságra, hanem később. Így a jelentést végül csak az önkormányzati választások előtt egy hónappal, szeptemberben tették közzé. Kocsis Máté akkori polgármester úgy fogalmazott, hogy a vizsgálat eredményének szövege majdnem tökéletesen megegyezett a TASZ vádjaival. Az ügy külön pikantériája, hogy a mostani, Mozsgói Otthonról szóló szintén TASZ-os fülesen alapuló jelentésben az ombudsman részéről ezúttal is Borza Beáta szerepel.

Ráadásul a fizikai erőszakot éppen az a TASZ sérelmezi, amelyik a tüntető vandálokat rendre jó tanácsokkal látja el.

„TÜNTETSZ? ENGEDETLENKEDSZ? ERŐSZAKOSKODNÁL? – TASZ, 2014. október 31.

Ha polgári engedetlenség céljából törvénysértésre készülsz, előzetesen tájékozódj a várható joghátrányokról. Törekedj a fokozatosságra, és arra, hogy a törvénysértés ne legyen aránytalanul nagyobb a kifogásolt jogtalanságnál.” – olvasható a szervezet egyik korábbi felhívásában.

Az is csak puszta véletlen, hogy a TASZ nyilvános támogatási kimutatásában Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa csak 2017-ben 64 millióval szerepel, hogy milyen valutában, azt ők sem merik leírni.

A Mozsgói Otthont ért vádak ügyében az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár hétfőn végre feljelentést tett. A hatóságoknak így nem csak azt kell majd vizsgálniuk, hogy valóban történt-e bántalmazás, hanem azt is, hogy ha igen, ezt a jogvédők miért hallgatták el. Az ehhez hasonló politikailag időzített vádaskodásoknak és bűncselekményeket takargató, haszonszerző álszentségnek azonban nem csak az áldozatok önkényes feladása és felhasználása lehet a legsúlyosabb következménye. Még csak nem is a választási vereség – a jogvédők és liberálisok, az ENSZ emberei, az álcivilek politikai motivációit ismerjük már jól. A nehéz sorsú, fogyatékkal élő, rászoruló embereket gondozó ápolók és dolgozók munkáját viszont kevéssé. Nem azzal kelünk és fekszünk, hogy rájuk gondolunk, munkájukért szinte alig jár köszönet, pedig annál sokkal többet érdemelnek. Az egyszeri eseteket rendszerszintűvé általánosító próbálkozások éppen az ő munkájukat bélyegzik meg és lehetetlenítik el. Ez a semmivel teszi egyenlővé a jó és áldozatos emberek lehetőségeit arra, hogy másokon segítsenek. Éppen ezért most a puskaporos hordó tetejéről ki kell mondanunk: álszentség, jogvédő a neved.