(Trópusi) Vihar a biliben 

“Figyelj, lépj egyet hátra és szó szerint b*szd arcon magad!” – Ismerős? Nekem is.

Mostanra talán már senkinek nem kell bemutatni a tüntikirálylányt, Nagy Blankát, akit az ellenzéki média az elmúlt napokban valósággal pajzsra emelt. A 18 éves gimnazista saját bevallása szerint véletlenül ugrott be másfél éve egy tüntetésen a felszólalók közé, amikor az egyik diáktársa nem tudott elmenni (a szülei nyilván épp szappannal mosták a száját otthon). Aztán – mint mondta – a beszéde annyira tetszett a “népnek”, hogy azóta előszeretettel szól bele a közéletbe:

“A Fidesz a társadalom végbélnyílása.”

– fogalmaz, mint a filmben a terminátor, amikor robbanás híján fejvesztve szaladgáló irodalomtanárokkal a háta mögött elsétál a színből, de azért még egy laza „visszatérek” mozdulattal hátrafordul:

” Véglezárásként csak üzenem annak a bajszos f*sznak és az összes fideszes képviselőnek – legyen kecskeméti, félegyházi, szegedi vagy bárhonnan –, hogy álljon hátrébb eggyel, és b*ssza arcon magát.”

Nem csoda, hogy Nagy Blanka, ellenzéki megmondó karrierje ezután füstgránátként indult útnak a függetlenobjektivitás sötét egén, ahol az ilyen felszólalások és szellemi gazdáik, meg az „Orbán egy g*ci!” odamondások teljesen rendben vannak. Persze, amikor a jobboldali médiában Bayer Zsolt Nagy Blankát egy „szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt, kis prolinak” nevezi, megindul a sivi. A kettős mérce nyilvánvalóan undorító dolog, bár én, személy szerint mindkét oldalon rombolónak tartom, hogy ezeket a rigmusokat alapértelmezettnek vegyük a közbeszédben. Esterházy Péternek abban legalábbis igaza volt, hogy “egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá”.

Az viszont egy dolog, hogy az ember lassan már mosolyogni sem tud, amikor ezek a világ lézengői tele szemetelik a társadalmat a saját frusztrációiktól fűtött, elmeroggyant eszmefuttatásokkal, de volt már olyan a történelemben, hogy nagy tömegek hosszú távon  azonosulni tudtak volna egy nyilvánvaló lealjasulással, nem pedig felemelkedést kínáló narratívával? Ami ráadásul még csak nem is eredeti. 

A tüntetők ugyanis az ellenzéki média aktív és hasznos segédletével ezúttal nem csak azzal járatják le, de úgy istenigazából saját magukat és céljaikat, hogy egy meggondolatlanul trágárkodó tinit tesznek a demonstrációk szimbólumává, hanem azzal is, hogy egy meggondolatlanul trágárkodó tini egyébként lopott mondatát tűzik zászlóra.  

Amióta hallottam Nagy Blankától az „állj hátrébb eggyel és b*szd arcon magad” mondatot, azon gondolkodtam, honnan ismerem. Aztán tegnap eszembe jutott: ez bizony a Trópusi Vihar című vígjáték egyik legjobb jelenete.

Szóval a tüntetések eddigi mindkét, ikonikus vívmánya valójában szánalmas kis remake. Az O1G mozaikszót, sőt még a logót is egy Youtube-csatornáról lopták, az identitászavaros, gimnazista kislánynak meg valószínűleg egy forradalmi és elnyomott netflixezés/HBO-zás közben jutott eszébe a világmegváltó arconb*szós szlogen.  De lehet-e csodálkozni, amikor maga a tüntetés is csak annyira eredeti, meg önszerveződő és valódi társadalmi elégedetlenségen alapuló mint egy Tordai Bencés cöfögés a Parlamentben?

Ezeket elnézve, már szinte hiányzik Pukli István. Ő Nagy Blankához hasonlóan ugyanúgy egy idegbeteg percemberke volt, de viszonylag legalább eredeti. Elő tudott húzni egy ávós nagyapát, miután ki-okatásegészségügyezte magát a Tanítanék Mozgalom élén, aztán persze meghajolt és eltűnt. De ha rá nem is, arra legalább még emlékszünk, hogy a tüntetéseik szimbóluma a kockás ing volt.

Szinte látom magam előtt Soros Györgyöt, aki mint a filmben Tom Cruise, Skype-on összehívja a válságstábot, mert a pénzéért vihart ugyan kapott, jó nagyot, csak épp a biliben.