Programpárbaj

Az Ellenzéki Casting programját megírta, bolsevik könnyével azt is telesírta.

Avagy lassan balladai magasságokba emelkedik a Karácsony-Kálmán-Kerpel triász, legalábbis ami a főváros jövőjéről szóló terveiket illeti. A szubjektív hangnemben megírt, tragikus eseményeket elbeszélő, baljós hangulatú programok formai elemeinél már csak a tartalmuk lehangolóbb, és ezen még a nagy csinnadrattával előadott ATV-s vita sem segített. Az ötleteik egy első kiadású Monopoly-ban sem mennének el, még úgy sem, hogy a programnak nevezett komcsi-bolsi ámokfutásba némi vadkapitalista katyvasz is vegyült.

A három városrehabilitációs szakértőt az sem nagyon zavarja, hogy fantazmagóriáik jó része nem is a főváros hatáskörébe tartozó intézkedés lenne.

Kálmán Olga például úgy alakítaná át az egészségügyi rendszert, hogy közben az intézményekért nem a Fővárosi Önkormányzat felel. A budapesti kórházakat (a szocik által felhalmozott, majd vizitdíjjal orvosolni próbált adósságállománnyal együtt) 2012-ben vette át az állam, a kerületi rendelők jó része pedig továbbra is a helyi önkormányzatok alá tartozik.

Kálmán Olga szerint el kell érni azt is, hogy az ember 5 perc alatt tudjon időpontot foglalni egy szakorvosi vizsgálatra. Jelentem: ennek ma sincs semmi akadálya, probléma maximum a várólistával lehet. Az időhurokba került ex-újságíró másik terve, hogy a fővárosban maximum 15 perc alatt elérjen az ember egy ügyeletes patikába a nap bármely szakában. Csakhogy az aprólékosan kidolgozott programból nem derül ki, hogy az időt gyalog, BKV-val, avagy autóval közlekedve kell-e mérni. Kérdéses az is, hogyan kényszeríti majd a magánkézben lévő patikákat arra, hogy éjszakánként kötelezően üresen tartsanak nyitva, minderre pedig több embert és erőforrást alkalmazzanak.

Karácsony Gergely kertészeti szakismeretekben brillírozik.

„Hozzunk létre Dél-Pesten és Észak-Budán egy új zöld, nagy egybefüggő zöldterületet. Csináljunk egy csepeli nagyerdőt és egy budapesti nagyerdőt”

– szegezte a nagyérdeműnek az egyik ígéretcunami közben. Az mondjuk a zuglói polgármester helyismeretéből kiindulva nem egészen világos, hogy a csepeli nagyerdőt Dél-Pestre, vagy Észak-Budára tervezi-e. Vajon a csepeli és a budapesti nagyerdő ugyanaz-e, vagy ha nem, akkor Csepelt milyen alapon tekintjük egy Budapesttől különálló entitásnak. Másik kérdés, hogy vajon az új erdőbe a zuglói Pillangó parkban madárfészkestől kivágott fákat ültetné-e Karácsony Gergely, vagy az új parkban nevelne fel olyan fákat, amiket később majd kivághat és átvihet Zuglóba.

De ne feledkezzünk meg másik vesszőparipájáról, a lakhatás kérdéséről sem, amit szintén olyan zseniálisan oldana meg, hogy ezt is idézni kell:

„Az én programom az, hogy létre kell hozni az első budapesti lakástársaságot és ebbe kell bevinni a fővárosi önkormányzatnak azokat a vagyonelemeit – jellemzően egyébként rendkívül értékes telkeit – amelyek jelenleg üresen állnak, vagy alulhasznosítottak. Ezekben kell elindítani részben a bérlakás-építést. Egyébként vannak kamatmentes források, hitelek, amelyeket más nyugat-európai országok sikeresen alkalmaztak, az úgynevezett Juncker-bizottság rengeteg ilyen lakhatási projektet támogatott.”

Szóval a lényeg, hogy egész Budapestből csináljunk egy adósságspirálba fulladó nagy Zuglót, amelynek kicsoportosítjuk a vagyonát. A projekt kezelését ezután lehetőleg adjuk oda a legdrágább ajánlatot kínáló, de amúgy nagyon szimpi bolsi-libsi-vegán-hipszter cégnek, akiket természetesen hatalmas hitelekből fizessünk ki. A hitelt történetesen az unió adná, cserébe már cuccolnának is a bevándorlók az önkormányzati lakásokba.

Vagy a fideszesekébe, ahogy harmadik indulónk, Kerpel-Fronius Gábor pártja, a Momentum oly kegyesen indítványozta. Az ideológiailag nem megfelelő budapestiektől ugye vissza kéne venni a magántulajdonú ingatlanjaikat. De ha ez nem sikerül, akkor is jön a lakatlansági adó, nehogy már az ember azt csináljon az adózott pénzből megvásárolt, és utána még ötvenféleképpen megadóztatott lakásával amit éppen akar.