Köszönjük, Feri!

17
Luther szerint aki hisz, annak minden a javára válik, semmi sem árt. Magyarországnak Gyurcsány Ferenc kollektíve úgy ártott, hogy végeredményben használt is. Minden visszanyelt antipátiánk mellett ezért most mondjunk köszönetet neki.  

“Engem itt ma Ti meg fogtok tapsolni. Nem tudok olyan rossz lenni, hogy a végén ne tapsoljatok meg.”

(Gyurcsány Ferenc)

Ha lepkecsattogtató-korom meghatározó politikusait kellene felsorolnom, Gyurcsány Ferenc biztosan benne lenne az első ötben. Nagy tételben mernék rá fogadni, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki miniszterelnökségének számos eszmefuttatását fejből tudná idézni még egy évtized távlatából is. Feri ugyanis egy nap csúszással tíz évvel ezelőtt mondott le a kormányfői posztról. Emlékszem, 2009-ben szinte számoltuk a perceket, amikor ajtót mutathatunk Magyarország valaha volt egyik legkártékonyabb miniszterelnökének. Hogy Horn Gábor-i interpretációban azt mondhassuk: Menj a p***ába, Feri. Aztán csodák csodájára, megtette magától, bár csak afféle okos lány módjára. Vagyis – mint a CEU – úgy ment, hogy maradt.  

IMF-hiteleken, megszorítócsomagokon, táncokon és prímszámokon átkígyózó karrierjében ez volt az egyetlen értékelhető megmozdulása, amiért most, tíz évvel lemondása után egyet legalább innunk kell az egészségére.  

Mert kövezzenek meg, de ami a császáré, az a császáré: ez a jóember egyenlővé tette az MSZP nevét a káosszal és a hazugsággal, amiért nem lehetünk elég hálásak neki.

Kétféle szavazót vitt el a szocialistáktól, de 2009-re másmilyen már nem is nagyon volt nekik. Azokat, akiknek Gyurcsány politikai és gazdasági ámokfutását már nem vette be a gyomra, elüldözte. Hívjuk őket gyógyultaknak, akiket 2006 óta már semmivel sem lehetne még egyszer rávenni, hogy a szocikra szavazzanak. A másik csoportot, akiket pedig semmivel nem lehetne rávenni, hogy ne Gyurcsány Ferencre voksoljanak, magával vitte. 2011-ben nekik alapította a DK-t, magával citálva az MSZP minden még értékesíthető sármját, hátra hagyva a balzsamszagú pártot és véresszájú kommunistáit, meg egy adag azóta is jellegtelen, színtelen, szagtalan senkit. 

Ha már a rendszerváltás után belesüppedtünk a szabadrablós, előre menekülős átmenetbe, Gyurcsány Ferenc egy személyben annyit legalább elért, hogy az utódpárt – ha el nem is tűnik – újra hatalomra egy jó ideig, vagy talán soha nem kerül miatta. Gyurcsány távozásakor az MSZP támogatottsága – akkori – tízéves mélypontra került, és azóta is ott van. Ahová való.  

Feri mostanában cicát simogat és gárdamellényt próbálgat. A DK 2011-ben alakult, ők egy ízig-vérig 21. századi párt, gondolja. Itt – teszi mutatóujját a mellkasára –  a Kétharmad Jószolgálati Nagykövete jelvény szépen fog mutatni. Amíg szavazó van, a fekete slankít. 

Fotó: Facebook/gyurcsanyf

Facebook hozzászólás