FoJtatjuk

19
Halottról vagy jót vagy semmit – tartja a mondás, ezért lassan semmilyen sportértéke nincsen annak, ha az ember az ellenzékről ír. De ha egyszer olyan szépen éltek ebben a parlamenti ülésszakban…

Néha a roncsderbin randalírozó kocsikat is betolják a szervízbe, a parlament tavaszi ülésszakának végével így kedvenc képviselőink is elmennek pihenni egy kicsit. Kunhalmi Ágnes felszólalásai nélkül bizonyára mindenkinek nehéz lesz kibírni, de az elmúlt néhány hónapban annyi muníciót adtak, amivel talán kihúzzuk őszig (amíg ők a leszakadó végtagjaikat és az egymás közti szakadékot is ragtapasszal próbálják összeilleszteni).

Februárban ott kezdték, hogy ha kellett, ha nem kivonultak mindenhová, ahová nem a világon senki nem hívta őket. Valamivel persze el kellett foglalniuk magukat, miután a téli szünetben a parlamenti patkóból székek behordásával egy felülnézetből O1G formát kiadó alakzat formázására irányuló próbálkozásaik mind elbuktak (Tordai Bence és Áky nem tudták megemelni a székeket).

Az összes “sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk” akció közül a Suzuki gyárnál előadott teátrális performansz sikerült a legszórakoztatóbbra, ahol reményeik szerint felszabadították volna a leláncolt Prométheuszként senyvedő kizsigerelt munkavállalókat a szörnyű, kilencórás munkanapok alól. Ehhez csak annyi hiányzott, hogy beengedjék őket a gyárba és hogy legyenek a Suzukinál kilencórás munkanapok. A kerítésen azért legalább bekiabáltak, aztán inkább Komjáthi Imre MSZP alelnököt láncolták oda. Így még az is belefért, hogy az utolsó vonattal hazaérjenek Budapestre és összefestékszórózzák az utcákat, persze szigorúan azt hangoztatva, hogy a főváros nélkülük egy koszos-büdös, élhetetlen hely lenne.

A nagy obstrukció meg destrukció csak ott bukott el, hogy Bangónénak és Kunhalminak néhány táblára le kellett volna írnia helyesen ezeket a szavakat. Azt még ők sem seLYthették, hogy az oktatásszakértőknek ez komoJ nehézséget fog okozni. Csakhogy sajnos Magyarország ma már olyan modern és felvilágosult hely, ahol a patkányok is tudnak olvasni, így az ügyet nem tudták elsunnyogni. Sebaj – gondolták – ha már fent vannak, akkor megülik a lovat, ami aztán akkorát dobott rajtuk májusban, hogy Kínáig repültek (Tóth Berci legalábbis).

Pánikra persze azért sem volt semmi okuk, mert közben Berni és Áky a tévészékháznál lyukas zoknival buktatta meg a kormányt többször is. Itt csak azt a folytatásos filmeknél gyakori hibát követték el, hogy a második, meg a harmadik részből a kreativitás és a humor is kimaradt.

Ám az MSZP derék Tóth Bercijének még ez sem szegte kedvét, sőt! Ő egyenesen ugyanazt a beszédét mondta el újra a parlamentben, amit már 2017-ben is hallottunk tőle. “Hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?” – idézhetnénk Karinthy Ady Endre stílusparódiáját, de ne legyünk rosszmájúak: a szocialistákat bizonyára ennyire megihlette az idei Ady-emlékév.

A 2014 után szintén másodjára előadott polgármesterjelölti castingot elnézve, ha az ismétlés a tudás anyja, akkor a Nagy Magyar Egyesült Ellenzék a zabigyereke. Most egy kis időre búcsúznak, de úgy tudni, hogy a Fidesz Folytatjuk szlogenjét megirigyelve ősszel Fojtatjuk jeligével térnek vissza.

Facebook hozzászólás