Főpróba Békéscsabán 

Szeretnék egyszer úgy megúszni egy hétvégét, hogy az ellenzék nem égeti le magát annyira, mint amennyire én néha a mályvacukrot szoktam a gáztűzhely lángjánál. Csak egy olyan vasárnapot kérek, amikor a magyar demokráciának nem kell sírva kérdeznie az ellenzék miatt, hogy miért nem lehet problémamentes gyereke.  

Szombaton konstatáltam, hogy az ellenzéki képviselők ezúttal a békéscsabai “többséggel” tartottak demonstrációt, a Liberálisok pedig mindezt élőben is közvetítették a facebookon. Remélem, ez már a 19-ei sztrájk, sőt az EP-választásokra készülő közös lista főpróbája volt. A koreográfia a megszokott: A-ból B-be vonulás, aztán előkerül az az újfajta betegség, amit jobbára tüntetéses kettős látásnak neveztem el. Vagyis, hogy a demonstrációk résztvevői mindig kétszer annyinak látják magukat, mint ahányan valójában vannak. Ennek a tüneteit ezúttal Hadházy Ákos produkálta egy kisebb rohammal, amikor a beszédében 600-700 embert emlegetett, miközben jó, ha 300-an voltak a Városháza előtt.  

A Jobbik, az MSZP, a DK, a Párbeszéd, a Liberálisok az LMP és a Momentum politikusai ezúttal is együtt álltak színpadra, hogy egyesített erőikből megszülethessen egy kormányt buktató bolygó kapitánya… De legalábbis néhány bődületes hülyeség. A teljesség igénye nélkül álljanak itt a legjobbak.  

A sort Hadházy Ákos kezdte, aki az alábbiakat mondta:  

“Nagyon egyszerű a válasz. Mit kell csinálni? Jól időzíteni. Amikor nem kell dolgozni, akkor nem kell dolgozni. Amikor sztrájkolni kell, akkor sztrájkolni kell. Amikor le kell állítani a kocsit, akkor le kell állítani a kocsit.” 

Amikor meg beszédet kell tartani egy rendezvényen, akkor nem kell előtte beszívni a kipufogógázt, mert attól lehet, hogy megnyugszol, de nem lesz jobb a szereplésed. Az időzítésről meg csak annyit, hogy ezt az “amikor nem kell dolgozni, akkor nem kell dolgozni” örökbecsűt annak is előadhatta volna, aki szombatra hirdetett sztrájkot.  

Az utána következő DK-s Vadai Ágnesnek csak annyit mondanék, hogy attól, hogy üvölt, még nem lesz igaza. Különösen akkor nem, amikor ilyeneket mond a baloldal 2010 előtti kormányzásáról:  

“Hogy mindegy, hova születtél, Békéscsabára, Karcagra vagy Budapestre, ha tehetséges vagy és szorgalmas vagy, akkor előre tudsz lépni. Az én hazám ilyen volt nyolc évvel ezelőtt.” 

Vagy a kommunizmusban, amikor a “tehetséges gyerekeknek” előre lépésként a községi párttitkárság után egyenes út vezetett a Lenin Intézetbe. Vadai Ágnes sem erre, sem arra nem emlékszik, amikor nyolc évvel ezelőtt, a baloldal regnálása után a hazája olyan volt, hogy “körzetesítés” címen több száz iskolát zártak be, “fejlesztési részhozzájárulás” néven meg bevezették a tandíjat. 

A jobbikos Varga-Damm Andreának az fájt a legjobban, hogy Orbán Viktor szerinte soha nem mondta ki azt a mondatot, hogy “szeretem a népem”. Neki ajánlanám Gary Chapman munkásságát a szeretetnyelvekről, amiből megtudhatja, hogy ezt többféle módon is ki lehet fejezni. Nekem, nőként például az is elég, hogy kimehetek az utcára anélkül a félelem nélkül, hogy afgánok vagy irániak erőszakolnak meg. Állampolgárként pedig például a béremelésekből, a devizahitelesek mentőcsomagjából, a kórházak adósságának átvételéből, a családi otthonteremtési és adókedvezményekből, az ingyenes tankönyvből és étkezési támogatásból érzem, hogy szeretnek.  

Az utolsók között szólalt fel a szocialista Miklós Attila, aki halált megvető bátorsággal felment a színpadra és erősen kezdett:  

“Orbán egy g…i!”

Ennyi. Majd ettől a nyitánytól annyi adrenalin ment a fejébe, hogy a következő mondatával már önmagukat buktatta le: 

“A baloldali médiatúlsúly meg azt mondja, hogy ti hőzöngők vagytok.” 

Baloldali. Médiatúlsúly. Köszönjük szépen, ugyanitt: Freud nagyon sajnálja.  

E vitrinbe való pillanat ellenére viszont számomra az i-re a párbeszédes Tordai Bence tette fel a pontot: 

“És hogyha van egység, akkor van erő. És hogyha van egység és van erő, akkor képesek vagyunk cselekedni.” 

Isten látja lelkem, senki, de különösen Tordai Bence örömét nem szeretném elrontani, az egység viszont már korábban létrejött. És nem a különböző ellenzéki torzók és maradványaik között, hanem a választók elsöprő többsége és – az eredmények szerint – az érdekeiket kielégítően képviselő kormány között.

A képen a Jobbik zászlói alatt Vadai Ágnes DK-s képviselő beszél a békéscsabai tüntetésen. Fotó: MTI/Rosta Tibor