Kézcsók

31
Nem jön össze Orbánnak a kézcsók. Pontosabban még ez se. Nem hogy egy országot nem tud vezetni, de még csak nem is férfi ez – három rövid mondatban így lehetne összefoglalni a Népszava minap közzétett úgy mélyenszántó, mint magasröptű cikkét. Pattogatott kukorica és kávé remélem, van Önöknél.

Szóval ez a méltán olvasatlan kommunista szaklap vehemens nyálcsorgatások közepette várhatta a csütörtököt, amikor is Ursula von der Leyen Brüsszelben fogadta minden idők miniszterelnökét, bizonyos Orbán Viktort. A szerkesztőség Facebook borítóképe már július közepe óta a két politikust ábrázoló fotómontázs. Dörzsölték is a tenyerüket: pofonért megy ez az Orbán, most végre odaáll a szőnyeg szélére, Ursula pedig Merkel és Weber minden haragját egyesítve 5 percen belül buktatja meg.

Csakhogy ahogy az az Óperenciás Kommunista-hegyen és Liberális-tengeren túl lenni szokott, a dolgok valahogy mégsem úgy történtek, ahogy azt a szorgos ellenzéki újságírók remélték, mindközönséges propagandistáik pedig ismét a valóság kemény, ámde igazságos kádszélébe verték az állukat.

Merthogy, ugyebár, ámbátor Orbán Viktor sem nem bukott meg, sem nem szigetelődött el. Mindkét vezető jó hangulatúnak és politikailag hasznosnak ítélte a megbeszélést. Így történt, hogy pénteken nem a meleg miatt izzadtak a liberálpropagandisták: találni kellett valamit, amibe – mint Rákosi a búzakalászba – belekapaszkodhatnak. Mivel a tárgyalás különösen pozitívra sikerült, azzal nem foglalkozhattak, ezért a divat/időjárás/utazás tengelyen azt a pillanatot választották ki térben és időben, amikor Orbán Viktor szokásához híven Ursula von der Leyent is kézcsókkal üdvözli.

A jelenet a közmédia felvételein egyértelműen látszik. Egy pillanat az egész, nincs megakadás, megütközés vagy tiltakozó döccenés a mozdulatban. A Népszavások ennek ellenére így írták le:

A szokásos kézcsókkal megpróbálkozott csütörtök délelőtt is, amikor Ursula von der Leyennel találkozott, de az Európai Bizottság elnöke egy határozott mozdulattal lefele húzta eleve rendes kézfogásra nyújtott kezét, jelezte, hogy nem kér belőle. 

Hát igen, elismeréssel adózunk: bizonyára népszavás szem kell ahhoz, hogy az ember azt a lefelé húzást észrevegye a három másodperces jelenetben.

A miniszterelnök tusványosi beszédének egy részletét a 168 óra főszerkesztő-helyettese Rákosi-idézetnek vélte, miközben az valójában a Biblia néhány versének parafrázisa volt. Orbán Viktor sajtófőnöke stílusosan azt tanácsolta Lakner Zoltánnak, hogy tegye a Bibliát is a Rákosi összes mellé az éjjeliszekrényére. Mi most nagyjából hasonlót tanácsolnánk Lakner népszavás kollégáinak is: a Lenin-hagyatékot forgatva néha olvassanak etikettgyűjteményeket is. Nem tudom mit vártak – talán azt, hogy a miniszterelnök percekre hozzátapad a megválasztott elnök kacsójához -, az egyetemes illemtanban viszont az a szabály, hogy a kézcsóknál a férfi szája nem ér hozzá a nő kezéhez. A kézcsók elfogadása esetén a nő mellmagasságig emelt kezéhez a férfi meghajlással közelít, a nő tiltakozását pedig az jelzi, ha egyszerűen nem engedi, hogy mellmagasságig emeljék a kezét. 

Márpedig, akárhogy nézem, azok a kezek bizony mellmagasságban voltak és pontosan a leírtak szerint történt minden. A Népszava mátrixában persze akkor sem jobb a helyzet, ha kénytelen-kelletlen elfogadják a kézcsókot, szerintük ugyanis ez diplomáciai hiba, hiszen a kézcsók a tárgyalópartner női mivoltát hangsúlyozza, nem pedig a partneri viszonyt. Érdekes, hogy miközben a liberális világ sikítva örül annak, hogy a Bizottság elnöke a történelemben először egy NŐ lett, számon kéri a magyar miniszterelnököt, ha ezt egy üdvözléssel hangsúlyozza. Az egyik oldalon nem baj, hogy nem a hozzáértést, szaktudást, stb. emeljük ki, a másik oldalon világraszóló bűn ugyanez.

A jövőre való tekintettel a népszavás újságírók figyelmébe ajánljuk a valódi híreket, például, hogy von der Leyen szerint újra kell gondolni a kvótát, vagy hogy a nyugat-európaiak fele nem érzi magát biztonságban a saját országában, mert halomra ölik őket migrációs hátterű emberek. Magunknak pedig azt kívánjuk, Orbán Viktornak csak annyira ne jöjjön össze a politika, a diplomácia meg az országvezetés, mint a kézcsók. A Népszavát addig is csókoltatjuk.