Prevenció

28
Augusztus 20-a környékén általában minden évben újraolvasom Szent István intelmeit. A liberális berendezkedéssel vívott, néha kilátástalannak tűnő csaták közben jó, ha emlékeztetjük magunkat: az államalapítónk vezette magyar nép az egyetlen, amely nomádállami rendszerét nyugat-európai mintájú, letelepült államisággal váltotta fel. Ha valahonnan, akkor innen érdemes erőt gyűjtenünk az előttünk álló hónapokra, évekre. A szívünk belső falán kell lennie annak, ami a hazánk: egy keresztény, hagyománytisztelő, túlélő nemzet. Már csak azért is, mert a harcok ezer év alatt sem lettek kisebbek és mert a baloldal a nemzeti hőseinket is megpróbálja elvenni tőlünk.

A sort még a megszokottnál is alantasabb stílusban a DK-s aktivista, Homonnay Gergely kezdte meg, aki a Szent Jobbot és a katolikus körmenetet a Pride-hoz hasonlította.

Közeledik augusztus 20., amikor a pesti belvárosban szoknyás férfiak szar számokat énekelve körbehurcolnak egy mumifikált kezet, amiről csak annyit lehet tudni bizonyosan, hogy egy férfié volt, aki ha jobbkezes volt, ezzel maszturbált, és törölte a seggét (lapulevéllel valszeg, mert akkor még nem volt WC-papír). Imádjátok!” 

Miután felvilágosítottuk, hogy Szent István ereklyéjét nem imádjuk, hanem tiszteljük – s ez nagy különbség -, rögtön meg is állapíthatjuk, hogy ennél idén biztosan nem lesz gusztustalanabb gyalázkodás. Abban viszont ne legyünk biztosak, hogy baloldali gyalázkodás egyáltalán nem lesz. 

Államalapítónk megkophatatlan érdeme ugyanis, hogy jó utat választott az ország európai megmaradása érdekében. Minden fontos dolog, amit a kontinens az elmúlt századok alatt hozzátett az emberiség életéhez, valamiféleképpen kapcsolatban van a kereszténységgel, abból sarjadt, és ma is abból táplálkozik. Csakhogy első királyunk az új hagyományok megszilárdítása és őrzése mellett felismerte, hogy egy átalakuló világgal is lépést kell tartanunk, és továbbra is képesnek kell lennünk arra, hogy befogadjuk azt, ami értéket jelent.

Így születhetett meg az intelmek között az a passzus, amit a magukat ma haladónak tartó, gondolkodni képtelen ellenzékiek előszeretettel forgatnak ki. Történetesen, hogy István király Imre fiához írt tanácsainak van egy “vendégek befogadásáról és gyámolításáról” szóló része is.

“Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

A balliberális károgók, a politikai grincsek minden évben megpróbálják elhitetni velünk, hogy Szent Istvánnak ma nem lenne mit ünnepelnie. Nyugodtan visszaszámolhatunk annak, hogy ebbe az egyetlen kis idézetbe kapaszkodva idén is ráhúzzák majd a vizes lepedőt Magyarországra, ezért mielőtt így tennének, előzzük meg a borítékolható ellenzéki facebookbejegyzés-hullámot.

Nem, Szent István sem migránssimogató, sem Soros-ügynök nem lenne, ha ma élne. Nem értene egyet azzal sem, hogy az örökségét tömegesen lerohanó idegen népességgel bambán szájtátva álljunk szemben. A fenti részlet csakis azokra vonatkozott, akik hajlandóak voltak arra, hogy – eredetük értékeit őrizve – Magyarországon a magyar hagyományokat sajátként tisztelve éljenek. Hogy magukénak érezve az országot, gazdagítsák azt.

Államalapító királyunk semmi másra nem gondolt, mint arra a diplomáciára, amit már apja, Géza fejedelem is megkezdett, és aminek köszönhetően Krisztus után 1000-re viszonylagos külső nyugalom köszöntött a magyarokra. Az “idegenekkel” ápolt jó kapcsolat biztosította aztán számára a korabeli rendszerváltást. A kezdődő keresztény térítéssel és Gizella királynéval pedig például sváb, majd bajor lovagok érkeztek az országba, akik a Rajna-vidéki fegyvergyártó műhelyekben készült kétélű kardokat hozták magukkal. Még egyszer hangsúlyozom: lovagok. Nem pedig romboló, igázó népek. Ezeket István hiba nélkül és kíméletlenül leverte, sőt, harmincnyolc évnyi uralkodás alatt nem hogy háborút, de csatát sem vesztett soha.

A gyalázkodás és a kiforgatás helyett baloldali embertársainknak ezért azt javasoljuk, olvassák végig az intelmeket, ne csak azokat a részeket, amiket bukott politikusaik kiragadnak belőlük. Nem is kell sokáig olvasni, az első máris a katolikus hit védelméről és megőrzéséről szól.

Talán rájönnek, hogy Szent István királyunk sem az a történelmi példakép, akivel saját hazaárulásaikat igazolni tudnák (ahogy másik kedvenc példájuk, a márciusi ifjak sem lennének például momentumosok). Épp ellenkezőleg. A magyar történelem nagyjait éppen az tette azzá, amik, hogy ha a hazájuk és bármi között választani kellett, mindig Magyarországot és a keresztény kultúrát választották – velük ellentétben, akik ezer év alatt sem tanulták meg, hogy az ilyenek a vár négy fokán végzik.

Facebook hozzászólás