“Végig akasztgatjuk veletek az Andrássy utat. A börtönben fogtok megrohadni mindahányan. Kiirtjuk a családjaitok utolsó tagjait is” – egy éve hallgatjuk és olvassuk az ilyen és ehhez hasonló fenyegetéseket, és egy év kellett ahhoz, hogy egyet közülük valaki be is váltson. Itt az ideje komolyra fordítani a szót. Gyerekkoromban egyszer egy hajléktalan pénzt kért tőlem […]
Gyülekezetünk templomának helyén valamikor a parókiához tartozó szőlőskert állt, aztán sokáig csak egy poros grund nyúlt végig az utca mentén. Ám ahol valamikor szőlő termett, most áldást és örömet szüretelnek: a közösség sok-sok évtizedes álmának beteljesülését. “Mi, magyarok úgy tartjuk, hogy a keresztény kultúra nemcsak egy (…), hanem minden erő forrása. Az a szegletkő, amely […]
A szomszédék áthallatszó, idegesítő veszekedése, a szánalommal vegyes szekunder szégyenérzet, amikor valaki a plázában nekimegy az üvegajtónak – ilyen és ehhez hasonló érzelmek kavarognak bennem, amikor az ellenzék női politikusait látom. Meg a csalódottság, mert óriási szükség lenne arra, hogy sok igazi, okos, erős nő legyen a politikában. Mégis mindig az Ocasio-Cortez, Bangóné, meg Szél-féle […]
Minden este a plafont nézve aludtam el. Néztem, ahogy az elhaladó autók sárga fénycsíkot húznak a sötétben, hallgattam, ahogy elzúgnak a második emeleti panellakás alatt. Ez a legelső emlékem arról, hogy hol lakunk. Egy alig 25 négyzetméteres garzonban hárman a szüleimmel: konyha helyett egy tenyérnyi főzőfülkében készültek az ebédek, a fürdőszobában éppen csak fordulni lehetett. […]