Ma csak Xanax

9
Cudar egy hétfő – gondolta magában Gábor, az asztalon ugyanis megint tojás volt reggelire. Tudhatnák, hogy azt 2007 óta csak úgy tudja megenni, ha valaki esernyővel áll mellette. Kinézett az ablakon: leesett a hó. Ez a Tarlós Pista még egy hókotróba sem tud beülni, amikor kell.

Eh, öt választáson indultam és ötször nyertem – gondolta – most is pontosan tudom, mit kéne csinálni. Meg kell ölni a Fenevadat. Ezt már félig hangosan ki is mondta, miközben a polcon ide-oda tologatta a miniatűr Alstom-szerelvényt.

Azt az ostobaságot is csak az a félkegyelmű Medgyessy Péter állította, hogy az SZDSZ-t a korrupciós ügyek tették tönkre. Azt se bírta kimondani, hogy felcserepedett, meg hogy útelgá... Hálátlan szocik. Pedig amikor ’94-ben befeküdtünk nekik, nem ezt ígérték. Medgyessy beszél? Miközben a cégének még a miniszterelnöksége után is odatoltunk 180 millió forintot az Alstomtól?! Hagyónak is Nokiás-dobozba rejtettük a pénzt, az meg még így is lebukott, pedig micsoda terv volt! (Én persze nem tudtam róla…) Mondtam nekik, hogy ha nem térnek vissza a gyökereikhez, nem fognak nyerni. Vissza kell térni a gyökerekhez, ezt mondtam. MSZP, MSZMP, MDP…. Magyar Dolgozók Pártja… Magyar Dobozok Pártja. Jól kitaláltuk Mesterházy Ernővel, ezek meg mégis felbontották a szövetséget – sóhajtott. Privatizáció és lobbisták futottak át az agyán. Nosztalgikusan megkapargatta kicsit a szekrény ajtajára ragasztott három madarat ábrázoló, kopott matricát.

20 évig vezettem ezt a várost, hát nem kaptak meg mindent? Megígértem a hosszabb 3-as metrót, kerékpárutakat, ferihegyi gyorsvasutat, aztán mégse volt elég. Hát csak kutyaszart, kátyúkat, illegális szemetet meg lerobbanó buszokat adtam én nekik? A kátyúk előtt még az autósok dudáltak a tiszteletemre, annyira szerettek. Hát kombínót is kaptak, vagy nem kaptak? Pedig az ellenzék, élén a Fidesszel akkor is oszlopkidöntésekkel, meg áramszedőtörésekkel akadályozta a munkámat. Lefestettünk 220 zebrát 200 millióért. 1 millió darabjáért még a hülyének is megérte, de ezeket nem érdekelte a városrehabilitáció. A metró is rég elkészült volna, ha nem a populizmus, sovinizmus meg a nacionalizmus ellen kell küzdenem.

Az eszmefuttatás közben nyomkodni kezdte a baloldali előválasztás holnapját, de az túlterheltség miatt állandóan lefagyott. Újra kellene indulni – ötlött fel benne a forradalmi gondolat és őszintén meg volt győződve arról, hogy Kovács Pistike ma is nyugdíjba küldene bárkit a politika élvonalából. Legfőképpen Tarlós Istvánt.

Budapest 2014-ben is az ellenzék ölébe hullott volna, ha van egy jó jelölt, de nem volt. – magyarázta hangosan, és mintegy igazolásképpen megpróbálta felidézni, kik indultak: nem ment.

Mindegy, kik. Senkik. Nem emlékszem. Nem tudtak ezek semmit! Még kampányolni se tudtak! – vicsorra húzta az ajkait. Ezek meg? Karácsony Gergely még Medgyessy-nél meg Gyurcsánynál is hülyébb a 100 lépésével. Horváth Csaba mögöttem is mindig csak a második volt. A liberálisok Sermer Ádámja pedig még az általánosban próbált kimászni a kukából, ahová a felsősök rakták, amikor az én Zsigulimnak már 420 volt a rendszáma…

Az imént még akadozó honlapról hirtelen Puzsér Róbert kezdett üvöltözni a sétáló Budapestről.

Ezt is tőlem lopták! – törölgette idegesen a homlokát és a szemüvegét Demszky. Valamiképp csak az nyugtatta meg, hogy azóta se tudta úgy lezáratni a Lánchidat senki (még az általa nagyra becsült Ligetvédők sem), mint ő. Lám, azt a szerény adriai villát mégis sajnálják tőle, pedig nem volt nagy, csak 130 négyzetméteres. Most azt is el kell adnia, és mennek majd a pimasz, kormánypárti újságírók megint utána. Ledobta a földre a fején lévő üzbég-tádzsik fejfedőt és ugrálni kezdett rajta.

Kutyák! Gyertek csak a közelembe és úgy lelocsollak az ásványvíz-ágyúval, hogy a szemeteket is kilövöm vele! – a kezében lévő képzeletbeli kosárral hadonászni kezdett, aztán eszébe jutott, hogy Gergényit ezen a héten még nem tüntette ki intenzív és innovatív szemkilövető munkájáért. 2006 óta tartják a hagyományt. Bezzeg Peti ma is rendet tenne a szemtelenkedő újságírók között.

Ezzel a gondolattal ült asztalhoz, félretolta a rántottát és ceruzát ragadott. Lesz még Budapest Demszkygrád! Októberben, miután az előválasztáson mindenki leszerepelt, visszaszerzi majd a főváros becsületét.

Megbukik! – gondolta elégedetten, miközben színezett egy kicsit legújabb tervén, a Buci Maci szamizdaton. A narancssárga színest úgy odanyomta a papírra, hogy kitört a hegye. Önfeledtségében kicsit kidugta a nyelvét is, de egy távolinak tűnő hang kiragadta a pillanatból.

Demszky úr… Demszky úr… – percek óta észre sem vette, hogy szólítgatják. Letette a ceruzát, lenézett az elé tartott tenyérre és megnyugodott, mégsem lesz annyira cudar ez a hétfő: ma csak Xanax.

(Utóirat: Demszky Gábor gondolatainak ötletét a 24.hu-nak adott interjúja adta. A valósággal való bármilyen egyezés sajnos nem a véletlen műve.)

Facebook hozzászólás