Káposztás cvekedli

Minden este a plafont nézve aludtam el. Néztem, ahogy az elhaladó autók sárga fénycsíkot húznak a sötétben, hallgattam, ahogy elzúgnak a második emeleti panellakás alatt. Ez a legelső emlékem arról, hogy hol lakunk. Egy alig 25 négyzetméteres garzonban hárman a szüleimmel: konyha helyett egy tenyérnyi főzőfülkében készültek az ebédek, a fürdőszobában éppen csak fordulni lehetett. A paneldobozok közötti világ: a sarki bolttal és az éjszakai élet eldobált szemetével a játszótér mellett.

„Ez az a panel ház, ami kb. 1980-ban épült” – kezdte Ujhelyi István szőregi kertes házának tárlatvezetését az újságírók előtt, amit a szerkezeti utalás ellenére, saját emlékeim miatt már az elején kissé furcsának találtam. Később sem lett jobb.

A szocialista politikusról a napokban több hírportál is megírta, hogy egy meglehetősen jómódú házban él, amelyhez óriási kert és egy wellnessrészleg tartozik. Baranyi Sándorra, a Szeviép volt vezetőjére hivatkozva azt is írták, hogy a házat a cég 40 millió forintból újította fel Ujhelyi István állítólagos szorgos lobbitevékenységért cserébe.

Több se kellett, a politikus egyből a mostanában már saját testmelegére igencsak jól kifeküdt áldozati pózába vágta magát. Mint mondta: a cikkekből és a Szeviép vezér nyilatkozatából egy szó sem igaz, nincs itt semmi látnivaló, kérem szépen. Először is azzal az ortopéd magyarázattal állt elő, hogy az egész háza a telekkel együtt nem ér 30-40 milliót, amennyiért a hírek szerint elvileg a Szeviépesek felújították… Majd úgy kezdte a tárlatot, hogy az alsó szint 80 négyzetméter, a felső meg nagyjából ugyanennyi. Ennél a résznél minden bizonnyal nézők százai kezdték gépelni Szőreget az ingatlanoldalakra.

Ujhelyi, hogy a hazug propagandagépezetet különálló, jakuzzival és kondigépekkel felszerelt wellness részlegről szóló információit is cáfolja, az újságírókat hátra vitte a különálló, jakuzzival, szaunával, futó- és elliptikus trénerekkel felszerelt ház mögötti épületbe.

Sportnyelven szólva: fölé-mellé.

Ehhez az épülethez érve a „nehezen nyílik, mert süllyed” című padödő következett István és az ajtó között, majd a táncot „a rossz kínai jakuzzit csak azért nem visszük el, mert drága lenne kibontani körülötte a falat” és „a kondigépeket leselejtezve vettük” áriák következtek. Az Operában ezeknél a részeknél szokott a főhős magasztos katarzis közepette meghalni. A sorban ezután a hatalmas kert jött: Ujhelyi szerint, mint anno a kommunizmusban, csak egyféle volt, nem lehetett választani, végül a természetesen sosem használt borospincét tekinthették meg az érdeklődők.

A közel negyven perces videót végignézve sem jöttem rá, hogyan lehet cáfolni valamit úgy, hogy az alapállítást igazoló elemeket tételesen megmutatjuk, de ami még ennél is érdekesebb, hogy az Index megszavaztatta a nagyérdeműt: mit gondolnak a házról. Amikor utoljára néztem, a Teljesen átlagos családi ház válasz vezetett a Valóban luxusingatlan rovására 9500-2700 arányban.

Legyünk annyira korrektek: nézzenek ki a kertbe és ellenőrizzék le, látnak-e teljesen átlagos szaunát és működő, nem működő vagy bármilyen pezsgőfürdőt a házuk mögött?… Hát én sem.

Ha Ujhelyi István vagy az Index  és olvasói szerint ilyen egy teljesen átlagos családi ház, akkor valaminek nagyon rendben kell lennie Magyarországon. Avagy hol vannak azok a százezrek, akikről a bősz ellenzékiek szegénységben tengődő rabszolgákként emlékeznek meg a kirakattüntetéseiken? Hol vannak azok a családok, akik az albérletárakat számolgatják, hol vannak azok, akik például az otthonteremtési kedvezményeknek köszönhetően állhatnak végre a saját lábukra?

Véleményem szerint két lehetőség van: Ujhelyi István állítása ellenére vagy nem tudja, milyen igazából ez az élet – esetleg Brüsszelből már elfelejtette -, vagy rezzenéstelenül és arcpirító, szégyenletes, nyilvánvaló módon az Indexszel kalákában tolja a demagógiát. Persze, nem gondolom, hogy egy politikus a bolhavégen él egy tanyán, vagy hogy akár egy kormánypárti képviselőnek ne lenne különb. Azzal sem értek egyet, hogy bárki bárkinek a magánszféráját átlépje. Csakhogy Ujhelyi akciója ennél egy nagyobb ívű látleletre világított rá azzal, hogy mindezt maga mutogatta meg, abban a teljes meggyőződésben, hogy eloltotta a gatyájában égő tüzet. Kitűnő, ékes példája ez annak, hogy Magyarországon mennyire nincs valódi baloldal: se kormányon, se ellenzékben. Kádárnak legalább annyi esze volt, hogy mások előtt káposztás cvekedlit evett.

Fotó: MTI/Kovács Attila