2009 Magyarországa – egy kihívás margójára

4
Különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett csalással gyanúsítanak… – kezdtem olvasni egy 2009-es hírt. A mostanában divatos “10 év kihívás” magazin magyarországi száma volt a kezemben.   

Az utóbbi néhány hétben egyre többen vontunk mérleget az elmúlt évtizedről: elégedettséggel nézzük akkori tükörképünket és joggal gondolhatjuk, hogy bár fiatalabbak és bohóbbak voltunk, ma mégis jobb önmagunkra nézni. Határozottabb a tekintetünk és büszkébben viseljük a barázdáinkat. Más szóval, nem vágyunk arra, hogy retusáljuk az arcunkat vagy az identitásunkat.  

Mégis, ahogy tovább olvastam, szinte beszippantott 2009 Magyarországának valósága. Darálni kezdtem a híreket, egyiket a másik után.

2009. február: Egy veszprémi bárban kitört szóváltás után meggyilkolták Marian Cozmát, a helyi sportklub és a román válogatott tagját. A Központi Nyomozó Főügyészség különösen nagy kárt okozó csalás gyanújával őrizetbe vette Hunvald György hetedik kerületi MSZP-s polgármestert. A Pest megyei Tatárszentgyörgyön lelőttek egy roma apát és ötéves kisfiát. Tiszalökön agyonlőttek egy munkába induló roma férfit, egy roma nőt pedig álmában gyilkoltak meg.

– olvastam és éreztem, hogy szédülök, de már nem bírtam abbahagyni.

2009. március: A forint negatív rekorddal, 313,50-ig gyengült az euróval szemben, a Budapesti Értéktőzsde 2004 óta nem látott mélyponton zárt. Az MSZP tisztújító kongresszusán Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt javasolta, hogy új kormányfő vezetésével alakuljon új kormány. A párt elnökének még újraválasztották, de a hónap végén erről a tisztségéről is lemondott.  

Végre egy jó hír, gondoltam, miközben saját megnyugtatásomra belekortyoltam a kávémba, majd lapoztam. 

Az MSZP rendkívüli kongresszusa április 5-én Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési minisztert választotta kormányfő-jelöltnek, Lendvai Ildikó addigi frakcióvezetőt pedig pártelnöknek. Április 21-én napvilágot látott a Bajnai-kormány súlyos megszorításokat tartalmazó, úgynevezett válságkezelő csomagja.   

Ez fájni fog! – visszhangozta valaki a fejemben és elkezdtem az ujjaimon számolni: 13. havi nyugdíj megszűnése, befagyasztott lakástámogatások, megemelt áfa, drágább földgáz, két évre rögzített családi pótlék, a három évről két évre csökkentet gyes terve… Inkább megint lapoztam.  

Meghiúsult Sólyom László köztársasági elnök szlovákiai látogatása. A szlovák fél nemkívánatosnak minősítette a jelenlétét, az államfőnek így a határról kellett visszafordulnia. A példátlan incidens súlyos feszültségeket okozott a magyar szlovák diplomáciai viszonyban.  

Legalább a Loki – gondoltam magamban, a Magyarország 2009 magazinban ugyanis egy teljes oldal volt Debrecen labdarúgócsapatának augusztusi Bajnokok Ligája főtáblára jutásáról. Sokáig azonban ez a cikk sem vigasztalhatott, mert a lap aljáról egy MSZP-reklámból Mesterházy Attila bazsalygott rám.  

A szocialisták országos elnöksége novemberben Mesterházy Attilát választotta miniszterelnök-jelöltnek, miután bejelentették, hogy felbontják a Budapestet kormányzó MSZP–SZDSZ koalíciót. A MSZP-s főpolgármester-helyettesek november 20-án lemondtak, egy gyógyszerészhallgató laborgyakorlat közben lövöldözni kezdett, rendbontás és futballhuliganizmus miatt félbeszakadt a Ferencváros–DVTK labdarúgó bajnoki mérkőzés, korrupciós ügyek miatt őrizetbe vették a BKV és a Budapest Airport igazgatóját, és…  

Letettem az újságot. Kinyitottam az ablakot és a hideg, januári levegőtől úgy riadtam fel 2009 Magyarországából, mint egy rossz álomból. Kinéztem az utcára: 2019, sem lövöldözések, sem rendbontás. Bekapcsoltam a tévét, de sem bedőlt gazdaságról, sem bukott miniszterelnökről, sem pedig megszorító intézkedésekről és a lábunk alatt széthulló országról nem lehetett hallani. Mégis, ugyanaz a belső késztetés lett úrrá rajtam, mint 2009-ben.

A soha, de soha többet érzése. Hogy nem engedhetjük, hogy az ámokfutásuk megismétlődjön. Mert az érzés, ami 2009-re már évek óta dolgozott bennem és sok százezer honfitársamban is, nem 2010-ben mutatkozott meg először, hanem akkor, ott, 2009-ben. 

Még egyszer kinyitottam az újságot és immár nyugodtan olvastam a hírt, amit az iménti megdöbbenésemben csak átlapoztam. 

2009. június: Megválasztották az Európai Parlament 22 magyar képviselőjét. Az MSZP 4, a Jobbik 3, az MDF 1 mandátumhoz jutott. A 36,28 százalékos részvétel mellett lezajlott voksoláson a Fidesz-KDNP 56,36 százalékot, vagyis 14 mandátumot szerzett. Ezzel az EP-választások történetének legjobb eredményét érte el. 

Facebook hozzászólás